Az ember történelme folyamán néha ugrásszerűen lépett előre. Bizonyos korokban olyan váratlanul és olyan erővel mentek végbe a változások, hogy arra - pusztán az evolúció normális menetére hivatkozva - aligha lehet kielégítő magyarázatot találni. Ilyen ugrásszerű változás következett be az időszámítás szerinti 1100 táján is. Az élet minden területén - a filozófiában épp úgy, mint a technikában - hatalmas energiák lendültek mozgásba. A változás az egész világra kihatott, de a legdrámaibb módon Nyugat-Európát formálta át. Minden és mindenki nagyobb volt az életnagyságúnál. A pápák, a császárok, a szentek és tudósok, a heroikus drámák, az önfeláldozó aktusok, a régi római templomok helyében épült hatalmas székesegyházak, a fényt befogadó színes üvegablakok, az építészet és a gondolat világában megjelenő nagy konstrukciók... Ez a század, a XII. alapozta meg mindazt, amit az érett gótika a későbbi évszázadokban létrehozott. Az európai civilizáció hihetetlen lendületet kapott annak a száz évnek a történéseiből, amely a Cluny apátsági templom felszentelésétől a Chartres-i székesegyház újjáépítéséig telt el.
