Érettségi találkozójukon egy hatvanas, hetvenes évek fordulóján végzett osztály „amatőrfilmek” segítségével idézi fel a vidám diákéveket. Az egymáshoz csak lazán, a szereplőkön és az iskolai közegen keresztül kapcsolódó epizódokban az út az iskolába, egy kémiaóra, egy iskolai kirándulás, egy irodalomóra, az érettségi és az évzáró bankett elevenedik meg. A Suli-buli nem egy-egy karakter történetét mutatja be, hanem az iskola közegének vidám tablója. A nosztalgikus hangulat megteremtéséhez a Suli-buli az élő felvétel gyorsításán és lassításán túl egy sajátos animációs technikát vet be. A tárgyak és emberek stoptrükk technikával való animálásának, azaz pixillálásának köszönhetően a szereplők mozgása nemcsak mulatságosan szögletes, természetellenes és túlhajszolt, de olykor teljesen irreális dolgok történnek velük. A pixillációs filmek egyik legjellegzetesebb motívuma a tárgyak életre keltése és az emberek marionettszerű tárgyiasítása.
